Igazán szerencsés flótás vagyok - gondoltam, amikor az egykori szolnoki tiszti étterem termében késeltem szájra méretezett darabokká azt az Eszterházy-szeletet, amelyet néhány perce hozott ki a felszolgáló, s amelyhez kissé kormos ízü, de roppanós állagú szalvétagombóc is dukált. No, nem a gasztronómiai élmény mondatta ezt velem, hanem az a tudat, hozy drága feleségem minden hülyeségben benne van. Most éppen egy olyan mini-múzeumba készültünk, amelyről semmit se tudtunk, igalmasan sem hangzott, de még előre be is kellett jelenkezni, órára pontosan - mivel honvédségi épület, nem számíthattunk szabad barangolásra a tárlók között, hanem személyes vezetést ígértek.
Kettőnknek.
Jó vicc.
A tiszti étterem az épület földszintjén volt, gondoltuk hát, eszünk valamit, mert az érkezésig volt még fél óránk, s ha hadkiegészítésről van szó, jobb ha nem siet az ember.
Eredetileg a Repülőmúzeumot akartuk megnézni, de azt tavaly bezárták, úgy látszik, ez ilyen magyar szokás, a Közlekedési Múzeummal is ugyanez történt.
Aztán kínunkban írtunk levelet a szakgyűjteménynek, ha már Szolnokra jövünk pihenni, adjunk egy pofont a kulturának is. Amúgyis csak pár száz méterre volt a szállásunktól...
Az utolsó falat húsra felhajtottuk a kiváló málnaszörpöt, ami a menühöz járt, kifizettük a pesti pénztárcánknak kacagtatóan visszafogott árakat, és átsétáltunk a belső udvarra, ahol egyenruhás portás fogadott bennünket, hellyel kínált, feltelefonált a gyűjteményvezetőnek, jöjjön le, kísérjen körbe bennünket a jelenleg is aktív használatú honvédségi épületben.
Igen, voltak makettek és terepasztalok is, 1/72-es és 1/35 méretben is, a modernebb idők laktanyai életét mutatták be, de hát melyik szakgyűjteményben nincsenek ilyenek?
Összességében ajánlom figyelmetekbe a kiállítást, nem egy hadtörténeti méretű valami, de kellőképpen érdekes és szórakoztató.
Azért ha lehet, menjetek nagyobb csoportokban, mert a tárlatvezetők is biztosan szeretik a nagyobb közönséget...
Óh, azok az elmoshatatlan sárga, műanyag tányérok, és az jellegzetes műanyag bögre, amilyenből még 1978-1980-ban a marcali tejgyár büféjében ittam a meleg, friss kakaót reggelire, az iskolába menet...
VálaszTörlésTG
Erre a bögrekonstrukcióra én is emlékszem, mondjuk szerintem aki tervezte, soha nem próbált meg inni belőlük. :)
Törlés