Úgy sejtem, hosszabb-rövidebb rendszertelenségek miatt már senki sem kelti halálhíremet itt a blogon, pedig ezúttal majdnem igaz is lett volna. A szeptember nagy részét ugyanis kórházi intenzíven, illetve otthoni elfekvésben töltöttem egy csinos kis tüdőgyulladás (Streptococcus pneumoniae) következtében.
Nem untatlak benneteket a részletekkel, bár egy Dr. House epizódot nyugodtan felfűzhettek volna az esetemre, volt itt minden oxigénpalacktól lélegeztetőgépig, altatatásig, romló szaturációig, veseleállásig, 10 kiló fogyásig, sikertelen felébresztési kísérletekig...
Pedig esküszöm, nem aludtam hideg kövön.
Mostanra vagyok úgy-ahogy megint kifogástalan állapotban, bár a konditermekben kimunkált olimpikon testem még nem bír a régi erejével - lifttel jövök fel a másodikra is. Több cikkel is készülök nektek még az ősz során, ha Isten is úgy akarja, meg is tudom írni őket a közeljövőben.
Nem, a magyar egészségügyben szerzett tapasztalataim nem lesznek közöttük.
