Parittyások a filiszteus seregben

Annyi minden történik, annyi új téma jut eszembe, s a megvalósításukra olyan kevés az idő... Például tereptárgyakat készítettem az elmúlt év során, félig elkészített állapotban pihennek a szekrény mélyén. Jó lenne elővenni, befejezni őket, és írni róluk egy cikket, de megint zúzós hétvége elé nézek, ismét nem lesz rájuk idő. Készítettem viszont maradékokból és hulladékból egy kisebb diorámát. Parittyás filiszteusokat tartalmaz.

Ezért aztán gondoltam, írok pár sort a parittyáról, mint fegyverről.

Nos, az elkészítése és karbantartása nem töltene meg egy vékonyabb füzetet sem. Ha primitívnek hívjuk, akkor még túl is értékeljük. Két bőrszalag vagy más zsineg között egy rombusz vagy ellipszis alakú bőrdarab. Ennyi. 

Persze, ha ebből arra jutnánk, hogy értelmetlen fegyver, s maximum a vadászok használták a nyestek és rókák elkergetésére, nagyon súlyosat tévedünk. Amennyire egyszerű a felépítése, annyira sok haszna van reguláris hadseregekben is. 

Erre már az ókori asszírok is rájöttek. Az alábbi képen a félelmetesen jól szervezett asszír hadsereg parittyás osztagait látjuk megörökítve egy lákisi domborművön. Ez nem arról árulkodik, hogy lenézett fegyvernem lett volna. Miért?

Sorolom: rendkívül olcsó az előállítása, javítása(??), pótlása. A "lőszert" nem kell szállítani nagy mennyiségben, hiszen szinte mindenhol ott hever. Ez több száz, több ezer katona esetén nem elhanyagolandó előny ám! Nem nehéz, nem sérülékeny, nem kényes az esőre, mint mondjuk az íj. 

Hatótávolsága nagy. Még a legpesszimistább kutatók szerint is 150-180 méterre simán elhordott, úgy, hogy képes volt komoly károkat okozni, de egyesek szerint a 300 métert is elérhette a lőtáv, szakértő kezekben. Ezen kívül lehet vele rendkívül pontosan is lőni, semmivel sem pontatlanabb a már említett íjnál. A tűzgyorsasága pedig általában felülmúlja azt.

Hogy akkor miért nem terjedt el, vagy vált kizárólagossá? Nos, ennek főként két oka van. Az első, hogy páncél ellen nem a leghatékonyabb. A másik, hogy a célzás vele nem egykönnyen tanulható, mondhatnánk, intuíción alapuló fegyver. Sok-sok gyakorlással megtanulható, mikor hova csapódik a kő, de pár év reguláris kiképzés nem tesz senkit mesteri céllövővé. Éppen ezért a parittyásokat inkább "készen" toborozták. Híresek voltak például a Baleár-szigetek ilyen fegyverzettel ellátott zsoldosai, vagy éppen rodoszi kollégáik, akiket a karthágói, római, de hellenisztikus seregek is előszeretettel alkalmaztak.
Végül, de nem utolsó sorban a parittya a zsidóknál is közismert fegyver volt, mivel maximálisan támogatta azt a milicista-gerilla hadviselést, amiben a héber seregek mindig is jeleskedtek a történelem során. 

Véletlenül olvastam néhány sort egy történelmi könyvből, amely csak futólag ugyan, de "filiszteus parittyásokat" említ. Miért is ne? Gondoltam, néhány megmaradt figurából elkészítek egy talpnyi ilyet is, a változatosság kedvéért.

A korábbi cikkben részletezett feltalpalás után maradt két bőrvértes és egy meztelen felsőtestű katonám, valamint egy szarvas sisakos trombitás a Cutting Edge féle parancsnoki bliszterből. Gondoltam, jól fognak együtt mutatni. Kaptak néhány műanyag kardot a derekukra, meg persze lövedéktartó erszényeket, mindezt a Numidian Infantry dobozból. A kürtös derekára egy darabka öntési maradékot ragasztottam, amelyet a talpáról kapartam le, s olyan bőrszíj-hatása volt. Ez lesz az övébe dugott parittya, amelyet a kürtölés idejére lazán csak odatűzött. Az utolsó filiszteus kezébe pedig egy tüskéitől megfosztott buzogányt adtam, a birodalmi flagelláns dobozból. Kicsit túl méretes, de kell ilyen is.

Kicsit más szögből a jobbszélső feje is látszik

Fehér alapozás, szokásos base. Már csak a festést várja.
Apropó, ha már festés, elkészültem egy íjász egységgel is. Készítettem erről is pár képet, hogy legyen. Lehet dicsérni.
Mindenesetre, a vízbázisú vékonylazúr minden, csak nem quickshade-helyettesítő. Felejtsétek el, nem vált be.