A Kisnánai vár

Az én drága feleségemmel szeretünk jártunkban-keltünkben régi várakban barangolni. Ha csak úgy útba esik egy, és éppen van időnk, szívesen benézünk. Így történt ez a héten is a kisnánai várral, ahová a Tisza-tóról hazafelé, az M3-asról lekanyarodva jutottunk el. Nem volt kidobott idő.

Józsué - parancsnoki dioráma elkészült!

Magam sem hittem volna, hogy idén még bejegyzést tudok közzétenni a blogon, de ez is megtörtént. Sokszorta panaszkodom, hogy milyen kevés az idő a hobbira, de ez tavaly óta csak súlyosbodott. Nem csak nappalin próbálok elvégezni egy közgazdász képzést a főiskolán, de a munka sem áll le, sőt, kicsit besűrűsödött a program év végén, voltak a cégemnél átrendeződések, némelyik jó, mások elég rosszak. Emiatt alaposan át kell terveznem a havi megélhetést, ami sok-sok plusz munkát jelent. Belekóstoltam a napelemes szakmába is, márciustól ezzel is foglalkozom, ami megint csak sok tanulással jár, és persze munkával is, hiszen minden új dolgot meg kell nyomni az elején, hogy később lehessen örülni a sikernek. De hát ez van, ha vállalkozásban dolgozik az ember.