Magam sem hittem volna, hogy idén még bejegyzést tudok közzétenni a blogon, de ez is megtörtént. Sokszorta panaszkodom, hogy milyen kevés az idő a hobbira, de ez tavaly óta csak súlyosbodott. Nem csak nappalin próbálok elvégezni egy közgazdász képzést a főiskolán, de a munka sem áll le, sőt, kicsit besűrűsödött a program év végén, voltak a cégemnél átrendeződések, némelyik jó, mások elég rosszak. Emiatt alaposan át kell terveznem a havi megélhetést, ami sok-sok plusz munkát jelent. Belekóstoltam a napelemes szakmába is, márciustól ezzel is foglalkozom, ami megint csak sok tanulással jár, és persze munkával is, hiszen minden új dolgot meg kell nyomni az elején, hogy később lehessen örülni a sikernek. De hát ez van, ha vállalkozásban dolgozik az ember.
No mindegy, a lényeg, hogy most a hosszú hétvége alatt jutottam odáig, hogy festegessek kicsit. Örömmel mutatom be a kész parancsnoki diorámámat.
A középső kürtös figura Józsué, a társai pedig Káleb és Otniel, legendás zsidó harcosok. Ősz szakálluk senkit se tévesszen meg: Káleb ugyan 85 éves volt az Ígéret földje elfoglalásakor, de azt olvassuk róla, hogy ugyanolyan erős volt, mint fiatal korában. Otniel pedig, Káleb unokaöccse és később veje, sikeres várvívó volt, mivel be tudta venni a kánaánita erősséget, Debirt. Neki talán nem kéne ősz legyen a szakálla, de hát istenem, korán deresedett, van ilyen.
A talp természetesen most is plasztik belépőkártya, a figurák pedig a már sokat emlegetett Wargames Factory numida gyalogsági dobozából vannak. Sisakos fejeket választottam, jelezve az osztag elit jellegét, valamint csak három figura alkotja a csapatot, a klasszikus leader-musician-standard bearer felosztás miatt, még ha itt hivatalos zászlós nincs is.
Került viszont egy útjelző tábla a talpra, egy Warhammer Fantasy dobozból. Lekapartam a deszkákról a dombornyomott betűket, és héberül igyekeztem írni rájuk, több-kevesebb sikerrel. A táblák tövében legyőzött ellenség pajzsa, az egyik deszkáról pedig lámpás függ, arra az esetre, ha késő estig eltartana egy csata. A harcosok rézpajzsain pedig virágfüzérek díszelegnek - jelezve, asszonyaik hazavárják őket. Ez utóbbiak köröm-matricák, melyeket drága feleségemtől csentem, apró bohókás színezetet csempészve a diorámára.
A festés után némi izlandi mohát, és egy kis gallyat ragasztottam a talpra, hogy kicsit változatosabb legyen. (A kép készültekor a faragasztó nem száradt még meg, bocsi.)
A filiszteus vezéri egység is hasonlóan fog majd kinézni, ha elkészül. A munkával alapjában véve elégedett vagyok, némi árnyékolást még felviszek azért itt-ott, aztán jöhet a lakkozás.
És hogy lesz-e mostanában poszt gyakrabban? Gyerekek, nem ígérek semmit, zűrös év áll előttem. Ilyen tempóban negyedévente egyszer fogok festegetni, játszani meg... pfff... Mindenesetre legközelebb beszámolok néhány beszerzett könyvemről, amiket nagy szeretettel ajánlok majd nektek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése