Oltárok és szamarak

Nagyon durva áldozati rítust sejtet ez a cím, pedig szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen készül az erősítés a két bibliai seregemhez. Lassan-lassan minden összegyűlik, amit a kezdéshez akartam, már csak apróságok vannak hátra, és indul a talpalási-alapozási-festési szakasz. 

Mindenképpen akartam némi "állatfarmot" a filiszteusoknak. Ló vontatta harci szekereik már vannak, de egy másik blogon annyira jó ötleteket láttam, hogy én is rápörögtem a különféle teherhordó állatokra. Ökör húzta kocsit majd szerzek a jó öreg Newline Desingtól, ahonnan az alap gyalogságom is van, de annyi pénzt most nem ölnék a hobbiba, spórolás van festékre meg ecsetre. :) 

Málhás állatra gondoltam inkább, s körül is néztem, mi jöhetne szóba. 

Castaway Arts kiesett, Ausztráliából a postaköltség a rendelt árú értékének kétszeresét tenné ki, hiába szépek a tevéik... 

A Foundrynak van egy nagyon pöpec málhásállat-szettje, de 15 euró három csacsi, plusz a posta, cseppet sem olcsó, különben is, mit csináljak három csacsival? Nekem csak egy kell...

A Tsuba Miniatures viszont régi barátom, rendeltem már tőlük még ezer éve egy komplett sereget más korszakhoz, ami azóta már meg sincs. Az emlék viszont pozitív volt, így végül rájuk esett a választásom.

A Tsuba-féle öszvér, promóciós kép

A képen látható öszvér szerintem szuperszép. Az orosz-japán háborús figuráikhoz jött ki, és három japán lőszerosztogató katonával van egy készletben, nekem ők viszont nem kellettek. De a teljes szett ára volt 7,5 euró, gondoltam teszek egy próbát, és írok Marcusnak (így hívják a srácot, aki a vállalkozást üzemelteti) hátha jó üzletember. Nos, jobb, mint gondoltam. 

"Bár nem szoktam ilyesmit tenni, hogy megbontok egy készletet" - írta - "De véletlenül van két tartalék öszvérem, amit elküldök neked. Mit szólsz 2,5 euróhoz darabjáért?"

Mondani sem kell, mennyire örültem, ez árban a fele a Foundrysnak, és szerintem szebb is. A postaköltséget megúsztam két euró körül, a megérkező modellek ráadásul szépek, jó anyagból vannak, hangulatosak. Igaz, most csak egyre van szükségem, a másik majd jó lesz egyszer valamire. Már a "csikóst" is megtaláltam a jószághoz, még vékony drótból kantárszárat kell csinálnom a figura kezébe, a másikba pedig vagy kard, vagy lándzsa kerül, jelezve, hogy a katona kész bárki ellen megvédelmezni az utánpótlást szállító háziállatot.

Öszvér és "kezelője"

A következő kép minőségéért elnézést, hiába van szuper tárgyfotó-sátram, ha vakus gép nem volt nálam, csak telefon, azzal csak ilyet lehetett, de a lényeg, a méretarány így is látszik. Legközelebb csak vakuval nyomom az ilyesmit, ígérem.
Lényeg a lényeg, egy talpra fogom őket tenni, és amellett, hogy szép, játék esetén support unitként lehetne őket használni, akár a megfutott egységek "újrafegyverzésére", akár valami hasonlóra.
Apropó játék. Körvonalazódik a fejemben ez is, mármint a szabályrendszer. Azt hiszem, egyedileg módosított Paper Tigers szabályokat fog kapni a cucc, mert itt nem annyira feltűnő, ha az egységeknek nincsenek egyéni, eltérő statisztikáik, egyéb szabályokkal viszont meg kell fejelnem a 4 oldalas szabálykönyvet, viszont ezeken már gondolkodtam, és azt hiszem, érdekes és újszerű lenne a játék, a szó pozitív értelmében.

Na, de menjünk tovább, mert kicsit lassabban, de fejlesztem az izraelita sereget is. Sokat gondolkodtam, mit tudnék még hozzájuk tenni, hiszen sem lovasságuk, sem nehéz fegyverzetes rohamosztaguk, sem harci szekereik nem voltak, de aztán egy este beugrott.

Az izraeliták nagyon szerettek oltárokat állítani. Ábrahám, fontos események után, több helyen épített oltárt, Noé, a Vízözön után, Mózes a már kivesézett refidimi csata után, Józsué, Ai városának elfoglalása után, és Gedeon bíró is, mielőtt győzelmeket aratott. Miért ne építenék akkor én is egy oltárt, még ha kicsiben is? Egyrészt tereptárgynak is nagyon jó, másrészt játék esetén lehetnek funkciói...

 Nosza, ezen fellelkesülve, építeni is kezdtem valami oltár-félét. Sajnos azonban nagyon keveset tudunk ezekről az építményekről, nem igazán maradtak fenn napjainkig. A Bibliából annyit tudunk, hogy 1-2 ember is meg tudta építeni őket, kőből voltak, és "vasszerszám érintése nélkül" kellett elkészíteni őket az "Igaz Isten parancsa szerint", tehát nem voltak túl szépen, aprólékosan vésett-rakott kövek ezek. Ennek hatására szereztem egy kör alakú parafa talpat, amire PVA ragasztóval köveket kezdtem rétegezni. Az egyik oldalon fenyőkéregből lépcső-szerű készséget szerkesztettem, a tetejére pedig szintén kéregből lapos áldozókövet álmodtam. Ezt követte a talp textúrázása. Ehhez először foltokban kisebb szemcséjű macskaalmot ragasztottam a talpra (régi kedves modellező anyagom, javaslom mindenkinek, csak fontos, hogy akkor dolgozzunk vele, mielőtt a macska elvégezné benne a dolgát). Mikor ez megszáradt, a maradék helyekre PVA-t kentem, és erre durvább homokot szórtam.
Azért magyarázom ilyen részletesen, mert most ahogy nézem, a mellékelt fotókon gyakorlatilag semmi sem látszik.... Így kénytelenek lesztek elhinni nekem, hogy szép lett.
Jött az alapozás. Kicsit a száradásra még várnom kellett volna, mert a PVA zsugorodik száradás közben, ezért mire az utolsó stáció fényképezésig eljutottam, meghúzta magát, és a fehér ragasztó itt-ott kilátszik a festék alól. Mostanra ez rendeződött, mert a PVA átlátszóra szárad, de azért átmegyek  majd rajta még egyszer alapozóval.
Hátra van még a festés és a dekoráció. Egy-két apró növénykét akarok ide-oda, semmi flancolás. A színsémán még gondolkodom. Szerintetek? Eltérő színű kövek, vagy egységes szürke szín, maximum az árnyalatok térjenek el? Mindkettő szép lehet...
Kitalálom még, aztán ahogy időm engedi, nekilátok a festésnek.

Hát, egyenlőre ennyi. Remélem a következő seregfejlesztős posztban már feltalpalt, felfegyverzett, mázolásra felkészített két sereggel jelentkezhetek. Addig lesz még egy elefántos poszt, ha sikerül megírnom...