Elég durva hónap áll mögöttem, munkahelyi lavinákkal, "jó papot" megszégyenítő tanulással, a lakás utolsó simításainak befejezésével, és olyan durva influenzával, amit embernek nem kívánok. Ezekhez képest még az is csoda, hogy egyáltalán ennyi haladásról be tudok számolni...
Elkészült ugyanis az első filiszteus dioráma, ami már most a kedvencem. Tessék csak figyelni a gonosz ábrázatot, a lazán tartott, harcra kész bronzkardot, s a két állat szolgalelkű beletörődését a kompozícióba; a szabad, ám rosszat sejtő varjút (karón, ugye!) és a méla öszvért...
