Midiánita sereg 28mm-ben 1. rész - Lovasság

Tudom, tudom, mindig megfogadom, hogy nem vágok újabb projektbe, amíg egy el nem készül. De sajnos ezt sosem bírom betartani - ha más nem, legalább álmodozni elkezdek. Aztán az álmokat persze tett követi, ahogy most is. A filiszteusok kifestése még elakadt, de máris tovább akaródzik ugrani...

Ezért gondoltam, indítok egy újabb projektet, amelynek keretében igyekszem hangulatos, egyedi, de széles körben használható ókori sereget építeni 28mm-ben. Ja, és egyszerűen, lehetőleg kevés készletből, konverziók nélkül.

A választásom a midiánita néptörzsekre esett, mert ebben a korszakban a harci kocsik értelmes alternatíváját ők szolgáltatták tevés lovasságukkal. A midiániták egyébként elég rejtélyes népcsoport voltak, keveset tudunk róluk: nagyjából az I. E. 1300-as évektől vannak tőlük származtatható edénymaradványok, s a Biblia, valamint a Korán említi őket. Tudjuk még, hogy háborút viseltek az asszírok ellen is, amelyet elbuktak, s nekik alávetett nép lettek I. E. 640 környékére, aztán lassan beolvadtak más népekbe, hiszen azon a környéken, ahol éltek, gyakorlatilag 2-300 évente váltották egymást a felvirágzó, majd lehanyatló birodalmak.

Összefoglalva, arab jellegű, nomád nép rengeteg tevével. 

Lássuk ma az első készletet, amit beszereztem hozzájuk. A Warlord Games gyártja - csak rendelésre, készleten nem tartják - ezt a Midianite Camel Riders nevű blistert, két tevével, négy lovassal. Szerencsére, ha az ember hármat vesz, az már regiment, és 4 font árkedvezményt jelent. Szerintem ebből nekem több nem is fog kelleni, kettesével rakom talpra, és szórhatják az ellenségre a nyílzáport.

A kis műanyag tokok meg is érkeztek, ízlésesen csomagolva pihentek bennük a tevék s a tevehuszárok. Kibontva fogadott némi sorja és elgörbült íjak, de összességében nincs semmi baj, jó iparos ez a Warlord Games. Mondjuk valami csapolási lehetőség jó lett volna a tevék hátára, de ez nem kapott gyári kiképzést, az embernek magának kell eszközölnie, ha ilyesmire vágyik. Én megpróbálkozom nélküle, a fiúk segge és két lába is érintkezik ugyanis a tevenyereggel, ami elég ragasztási felületnek ígérkezik.

Leszedtem a sorjákat és öntőkeret darabokat, aztán összepróbáltam az alkatrészeket. Kicsit hajlítgatni kellett a lábakat, de végül elég szorosan állt ahhoz, hogy ragasztani kezdjek. Elő a loctite, és adtam neki. Elég masszívan megtapadt elsőre, de azt éreztem, ez a talpra ragasztásra kevés lesz, a figurák nagyon nehezek.

Szépen elővettem hát a jó öreg Palmatexet, amihez nagyon ritkán nyúlok, itt szerencsére elég nagyok a felületek, és nem számít, ha félrefolyik a ragacs. Lereszeltem többé-kevésbé simára a tevepatákat, és bekentem mind a talpnak szánt plasztiklapot (hitelkártya vastagság, és annál picit gyengébb alaktartás jellemzi az igazolványt, amit használtam), mind a fém állórészt. A Palmatex mindkettőhöz nagyon jól tapad, ilyen nagy felület esetén kiváló szilárdságot fog biztosítani.
A titka, hogy jó 5-10 perc szünetet adjunk neki, mielőtt összenyomjuk a felületeket, hogy elpárologjon az oldószer a ragacsból.

Ott van, az a sárga cucc a várakozó ragacs. A két tevét széltében rakom a lapra, mert hosszában nagyon lelógna a fejük, nehézzé téve a dobozolt szállítást.

És kész is. Az íjászok látványosan tudnak az ellenség felé lőni, nem lőnek keresztül a saját társukon.
Pár óra alatt kőkeményre szárad a kötőanyag, véletlenül sem ereszti majd el a talpat. Ezt megismételtem mindhárom tevén, s a lovasság már készen is van.

A következő lépés az alapozás lesz, aztán kezdem a festést. De addig még összerakom a gyalogságot is, mert azt is megvettem, nagyon jó lesz...