Szolnoki könyvvásár - könyvajánló

Mint az előző posztban említettem, néhány napot Szolnok történelmi városában töltöttünk kedves feleségemmel, a Hotel Tisza vendégszeretetét élvezve.  És ahogy a kiadós reggelit emésztgetve  feküdtünk a szobában, kapcsolgattuk a tévét, s ráakadtunk a helyi városi csatorna hírműsorára. Ebben éppen arról számoltak be, hogy aznap vásárt tart a szolnoki könyvtár: 50 Ft-os egységáron lehet megszerezni mindenféle eladásra kínált, leselejtezett könyveiket. Gondolom sejtitek, mi történt ez után...

Szolnoki kiruccanás - Hadkiegészítési Szakgyűjtemény vizit

Igazán szerencsés flótás vagyok - gondoltam, amikor az egykori szolnoki tiszti étterem termében késeltem szájra méretezett darabokká azt az Eszterházy-szeletet, amelyet néhány perce hozott ki a felszolgáló, s amelyhez kissé kormos ízü, de roppanós állagú szalvétagombóc is dukált. No, nem a gasztronómiai élmény mondatta ezt velem, hanem az a tudat, hozy drága feleségem minden hülyeségben benne van. Most éppen egy olyan mini-múzeumba készültünk, amelyről semmit se tudtunk, igalmasan sem hangzott, de még előre be is kellett jelenkezni, órára pontosan - mivel honvédségi épület, nem számíthattunk szabad barangolásra a tárlók között, hanem személyes vezetést ígértek.

Kettőnknek.

Jó vicc.

Hajítófás gyalogság a midiánita seregemben

Újabb, különös, ritka és kevéssé ismert fegyverről írok ma is, hogy tágítsam látókörötöket, Kedves Olvasóim. A hajítófáról, hajintófáról, cüvekről lesz szó, ahogyan a magyar nyelvben ismeretes. A Magyar Néprajzi Lexikon cikkében az alábbiakat olvassuk az eszközről:

"mindkét végén kihegyezett, kb. 65 cm hosszú, 5 cm átmérőjű keményfa karó. Végeit esetleg tűzben megpörkölték, hogy tartósabb legyen. A kiskunsági pásztorok 5–6 hajítófát [...] kötélhurokban hordtak a vállukon. Verekedésnél a hajítófát egyik végénél fogva egymásra hajították, egymást megcüvekelték, támadó ebekre, farkasokra vetették. A kis- és nagykunsági pásztorok a századfordulón még használták [a hajítófát], madarakat ejtettek el [vele]."

No, de nem csak a magyar jött rá, hogy egy jó alakú botot bizony meg lehet küldeni, és nagyot tud ütni, ennél sokkal régebbre kell visszamennünk, ha ki akarjuk kutatni a hajítófa eredetét.