Újabb, különös, ritka és kevéssé ismert fegyverről írok ma is, hogy tágítsam látókörötöket, Kedves Olvasóim. A hajítófáról, hajintófáról, cüvekről lesz szó, ahogyan a magyar nyelvben ismeretes. A Magyar Néprajzi Lexikon cikkében az alábbiakat olvassuk az eszközről:
"mindkét végén kihegyezett, kb. 65 cm hosszú, 5 cm átmérőjű keményfa karó. Végeit esetleg tűzben megpörkölték, hogy tartósabb legyen. A kiskunsági pásztorok 5–6 hajítófát [...] kötélhurokban hordtak a vállukon. Verekedésnél a hajítófát egyik végénél fogva egymásra hajították, egymást megcüvekelték, támadó ebekre, farkasokra vetették. A kis- és nagykunsági pásztorok a századfordulón még használták [a hajítófát], madarakat ejtettek el [vele]."
No, de nem csak a magyar jött rá, hogy egy jó alakú botot bizony meg lehet küldeni, és nagyot tud ütni, ennél sokkal régebbre kell visszamennünk, ha ki akarjuk kutatni a hajítófa eredetét.
Itt fent látható a legkorábbi, ismert és megörökített hajítófás ábrázolás. Egy egyiptomi nemes vizimadarakra vadászik csónakból, feltartott kezében az a fekete, kígyószerű pálca a fegyver.
Gyakorlatilag a legősibb eszköz, amelyet az ember hadra fogott. Egyszerű, nem igényel komoly kiképzést, rendkívül olcsó, és általában mindenhol rendelkezésre áll. Ezeknek az előnyöknek köszönhetően a világ minden táján ismerték és használták már az ókor legelején. Vannak leleteink Egyiptomból, a görög területekről, Afrika szinte minden részéről, de Dél-Amerikából, Ausztráliából és Ázsiából is bukkantak fel elég hasonló eszközök.
A déli kontinens őslakóinak ebbe a csoportba tartozó fegyvere, a különleges alakúra csiszolt bumeráng a legismertebb hajítófa, értő kezekben bizonyos példányai 100-150 méterre is hatékonyak voltak. Ráadásul megfelelően kifaragva és kialakítva visszaszállt tulajdonosához, ha elvétette a célt. Gyorsan azért tegyük hozzá, nem minden hajítófa (sőt, nem minden ausztrál hajítófa) rendelkezik ezzel a képességgel, a többség nem kanyarodik vissza használójához.
Különböző méretű hajítófák láthatóak a fenti képen, az USA déli területéről, a bennszülött indiánok kedvelt fegyvere volt arrafelé. Nem csak dobálták, közelharcban második fegyverként forgatva hárították vele a tomahawk-csapásokat, vagy lándzsa-döféseket, s persze oda is sóztak vele viszonzásul. A felső, törött példányon látható egy lyuk: a kutatók szerint ennek célja az volt, hogy a lándzsaszúrásokat el lehetett vele "kapni", és szerencsés esetben ezután az ügyes harcos ki tudta csavarni a lándzsát ellenfele kezéből.
Most, hogy ennyi hízelgőt elmondtam erről a fegyverről, biztos nagyon várjátok annak az okát, hogy végül nem ezzel győzték le az amerikaiak a japánokat az atombomba helyett. Hiszen lándzsahárító lyuk, bumeránghatás és olcsóság ellenére, azért mégis inkább a gerely, íj, parittya lett az uralkodó távolsági fegyver az ókorban.
Az ok egyszerű: a hajítófa ritkán okoz halálos sebet embernek, főleg messzebbről, szemben az íjjal, de akár még a parittyakővel is. Ellenben hatékony vadászatra, hiszen egy felrebbenő madárrajba beledobva, jobb eséllyel talál el egy állatot, mint egy kósza nyílvessző vagy parittyakő. Ugyanígy, lovak vagy őzek lábaira célozva, nagyobb a találati esély hajítófával, mint a fenti lövedékekkel.
A páncélok és sisakok megjelenése aztán teljesen háttérbe szorította a hajítófát, meghagyva a vadászok, a nagyon szegény orgyilkosok, és a magyar kunság betyárjai számára.
A Perry testvérek pár éve megjelent Mahdi felkelő dobozában azonban találtam néhány hajítófás kezet, így aztán úgy döntöttem, midiánita katonáimat íj, parittya vagy fúvócső helyett ezzel fogom felfegyverezni távolharcászati szempontból.
A készlet elég szimpatikus, sokféle fej és kar jár a változatos öltözékű testekhez. Ja és plusz világosbarna talpakat is kapunk, ezért megspóroltam a plasztikkártyás bűvészkedést.
A csapatnak készítettem egy vezért, egy jól megkülönböztethető modellt, KoWban ez elvárás minden egység esetén. Más frizurájú fejet kapott, és egy Agema Velites dobozból származó farkasbőrt a nyakába. Szerintem nagyon lendületesen néz ki, nem?
Talán a fenti képen látszik a legjobban az egyetlen pici konverzió, balról a második katona felkarját cseréltem ki, ugyanis ezek a szegény szudániak semmilyen ékszert nem viselnek gyárilag. Na jó, valami gagyi gyöngysort némelyik, pedig a midiániták arany ékszereikről voltak ismertek. Ezért ennek a katonának egy warhammer fantasy-s dobozból adtam felkart, egy Tomb Kings csontváz harcosról.
Hátulról így néznek ki, mint látszik, itt-ott még lesz harc a keret csonkok maradványainak eltüntetésével...
A bal oldali már elvégezte az ellenfél "megcüvekelését". Két ilyen üres kéz volt a kereteken, és hat hajítófás, így nyolc fős a csapat. Persze mindenkinek van másodlagos fegyvere is, kard vagy lándzsa.
Az ok egyszerű: a hajítófa ritkán okoz halálos sebet embernek, főleg messzebbről, szemben az íjjal, de akár még a parittyakővel is. Ellenben hatékony vadászatra, hiszen egy felrebbenő madárrajba beledobva, jobb eséllyel talál el egy állatot, mint egy kósza nyílvessző vagy parittyakő. Ugyanígy, lovak vagy őzek lábaira célozva, nagyobb a találati esély hajítófával, mint a fenti lövedékekkel.
A páncélok és sisakok megjelenése aztán teljesen háttérbe szorította a hajítófát, meghagyva a vadászok, a nagyon szegény orgyilkosok, és a magyar kunság betyárjai számára.
A Perry testvérek pár éve megjelent Mahdi felkelő dobozában azonban találtam néhány hajítófás kezet, így aztán úgy döntöttem, midiánita katonáimat íj, parittya vagy fúvócső helyett ezzel fogom felfegyverezni távolharcászati szempontból.
A készlet elég szimpatikus, sokféle fej és kar jár a változatos öltözékű testekhez. Ja és plusz világosbarna talpakat is kapunk, ezért megspóroltam a plasztikkártyás bűvészkedést. 
A csapatnak készítettem egy vezért, egy jól megkülönböztethető modellt, KoWban ez elvárás minden egység esetén. Más frizurájú fejet kapott, és egy Agema Velites dobozból származó farkasbőrt a nyakába. Szerintem nagyon lendületesen néz ki, nem? 
Összességében a készletet mindenkinek javaslom, gyakorlatilag a modern korban ugyanannyira jó törzsi milíciának, mint középkori vagy ókori seregbe. Perryék újfent nagyot alkottak, köszönet nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése