Szolnoki kiruccanás - Hadkiegészítési Szakgyűjtemény vizit

Igazán szerencsés flótás vagyok - gondoltam, amikor az egykori szolnoki tiszti étterem termében késeltem szájra méretezett darabokká azt az Eszterházy-szeletet, amelyet néhány perce hozott ki a felszolgáló, s amelyhez kissé kormos ízü, de roppanós állagú szalvétagombóc is dukált. No, nem a gasztronómiai élmény mondatta ezt velem, hanem az a tudat, hozy drága feleségem minden hülyeségben benne van. Most éppen egy olyan mini-múzeumba készültünk, amelyről semmit se tudtunk, igalmasan sem hangzott, de még előre be is kellett jelenkezni, órára pontosan - mivel honvédségi épület, nem számíthattunk szabad barangolásra a tárlók között, hanem személyes vezetést ígértek.

Kettőnknek.

Jó vicc.

A tiszti étterem az épület földszintjén volt, gondoltuk hát, eszünk valamit, mert az érkezésig volt még fél óránk, s ha hadkiegészítésről van szó, jobb ha nem siet az ember.

Eredetileg a Repülőmúzeumot akartuk megnézni, de azt tavaly bezárták, úgy látszik, ez ilyen magyar szokás, a Közlekedési Múzeummal is ugyanez történt.

Aztán kínunkban írtunk levelet a szakgyűjteménynek, ha már Szolnokra jövünk pihenni, adjunk egy pofont a kulturának is. Amúgyis csak pár száz méterre volt a szállásunktól...

Az utolsó falat húsra felhajtottuk a kiváló málnaszörpöt, ami a menühöz járt, kifizettük a pesti pénztárcánknak kacagtatóan visszafogott árakat, és átsétáltunk a belső udvarra, ahol egyenruhás portás fogadott bennünket, hellyel kínált, feltelefonált a gyűjteményvezetőnek, jöjjön le, kísérjen körbe bennünket a jelenleg is aktív használatú honvédségi épületben.

Elsőre kicsit furcsa élmény volt az ekkora személyes figyelem egy múzeumban, de hamar megszoktuk. Mészáros Anikó asszony kedvesen végigmutogatta kedvenc relikviáit, minden tárolóhoz volt egy érdekes gondolata. A kiállítás egyébként 1715-től kíséri végig a magyar hadkiegészítés, toborzás, verbunkolás történetét, a szabadságharc korán keresztül, a két világháború időszakán át a hidegháborús magyar hadseregig. Rengeteg beállított "életkép" lehet ismerős annak, aki volt még katona, állt a kutyaólban, vágta a centit, kormányozta a motoros fókát, és hajtogatta stoki méretre az egyenruhát. Persze fegyverekből és egyenruhákból is kapunk egy garmadával, valamint egy csodás állapotú Pannónia is befigyel a mozgósítással kapcsolatos teremben. Kaptunk egy-egy dögcédulát is ajándékba, olyat, amilyet a most békefenntartó feladatot ellátó katonák viselnek Afganisztánban, valamint megismertük a hadisír-kutatás és gondozás feladatát, és végignéztük azt a festménykiállítást is, amit profi művészek olaj és akvarellfestményeiből rendeztek be az épület lépcsőházában. természetesen mindegyiknek témája a sorkatonai szolgálat, a legkorábbi festmény 1952-es, az utolsó velem egyidős volt. 

Igen, voltak makettek és terepasztalok is, 1/72-es és 1/35 méretben is, a modernebb idők laktanyai életét mutatták be, de hát melyik szakgyűjteményben nincsenek ilyenek?

Összességében ajánlom figyelmetekbe a kiállítást, nem egy hadtörténeti méretű valami, de kellőképpen érdekes és szórakoztató. 

Azért ha lehet, menjetek nagyobb csoportokban, mert a tárlatvezetők is biztosan szeretik a nagyobb közönséget...