Dávid és Góliát - meg az újságíró, aki nem néz utána rendesen semminek

Általában szeretem az Index "Ma is tanultam valamit" blogját, még ha sokszor picit felületesek is, nagyon eltalált témákra világítanak rá, na nem a Larousse enciklopédia tartalmi szintjén, de legalább szórakoztatóan.

Ma azonban már korán reggel felidegesítettem magam rajta, pontosabban a mai keletkezésű bejegyzésükön Dávidról és Góliátról. Hogy ki mit hisz, sosem érdekelt annyira, hogy ilyen módon, cikkírással igazítsam helyre a készítőt, a tárgyi tévedésekre és teljesen blőd kijelentésekre azonban - még ennyi idős fejjel is - felkapom a vizet. És mivel - szemben a nagyra értékelt konteobloggal, ahol a múltkor Frigyláda-ügyben kellett beszúrnom néhány megjegyzést - ebben a blogban kikapcsolásra került a kommentelés lehetősége, ilyenkor billentyűket ragadok, és vadul észosztani kezdek itt, a saját szemétdombomon.

Persze, nem a cikkíró, Hanula Zsolt hibája ez teljesen - ő csak fellelt egy forrást, és lemagyarította. Hogy közben más forrásból ellenőrizni a hitelességet újságírói feladat lenne, ne rójuk fel, a mai gyors és pörgős világban erre nem biztos, hogy van igény. 

Mód mondjuk lenne, de mindannyian követünk el hibákat, sosem késő helyreigazítani magunkat.

A fent linkelt cikk, dióhéjban összefoglalva: Góliát gyakorlatilag egy gigantizmusban szenvedő, félvak, Down-kóros szerencsétlen volt, Dávid pedig könnyen legyőzte, hiszen neki lőfegyvere volt, emberek, LŐFEGYVERE, Góliátnak meg csak kardja, hát milyen dolog ez, az erkölcsi fölény a vesztes Góliátnál van, szégyellje magát a kis pásztorgyerek.

Mondjuk már azon is csodálkozom, hogy valaki nem onnan fog bele a kérdésbe, hogy a Biblia úgy, ahogy van, hiteltelen mesegyűjtemény, és Dávid sosem létezett, de hát ha így tenne, nem lenne hírértéke a cikknek, miszerint a kis zsidó királyjelölt és a nagy filiszteus katona történetét több, mint 3000 éve félreértjük. Nyilván minden történész, régész és bibliakutató ettől a félkövér félmondattól most összefélte magát, de ez azért korai. Nézzük inkább, mik a tények.

Kezdjük az íróval. Már hogy az eredeti könyv írójával, amiből a cikk táplálkozik, név szerint Malcolm Gladwell újságíróval, íróval. Ha valakitől idéz vagy átvesz az ember, érdemes utánanézni, ki is az illető, s hogyan vélekednek róla a szakmán kívül és belül, nem csak abból kiindulni, hogy ha TED-interjút ad, akkor már nyilván egy zseni.

Gladwell egyébként egészen jó író, a könyvei milliós tételekben fogynak, érdekes témákat ragad meg, sokféle stílusban és nézőpontban ír, kreatív személyiség. Ettől azonban beszélhet és írhat bődült bullshiteket. Ahogy egyébként teszi is. Már a második könyve (Blink) is leverte a villanyt néhány szaktársánál, akárcsak az Outliers c. harmadik könyve, mert Gladwell sokszor túlságosan egyszerűsít, mondhatni tautológiákat állapít meg, nyilvánvaló egyértelműségeket közöl hatalmas felfedezésként. Más kérdés, hogy ezeket jól érthetően, szépen megkonstruálva teszi. 

Aztán két éve jött a Dávid és Góliát, ami egyértelműen negatív kritikákat kapott, az eddigi leggyengébb Gladwell könyvnek titulálták, gyakorlatilag mindenki támadta és kritizálta. habár a stílusát még ennek is sziporkázónak tartották.

Szóval, az úriember egy kicsit nemereistvános kategóriában kezelendő, innentől kezdve egy tényjellegű cikket csak őrá alapozni, mint egyedüli forrásra, eléggé labilis fundamentumot jelent.

Menjünk is tovább. Nézzünk sorra néhány tényt, amik hatására heveny hörgés tört ki belőlem. Elnézést, ha megbántom a cikkírót, vagy bárkit az alábbi kommentekkel, nem ez a cél, de azért lássuk be, a megírt anyagért felelősséget is kell vállalni... És most tisztázzuk, tudom, hogy ezek Gladwell úr magyarított gondolatai, nem saját szülemények. De ettől ezek még ultra nagy tárgyi tévedések, és a szart hiába csomagolom díszpapírba, attól még szar marad: puszta magyarításként sem lesz kisebb trehányság "tanításként" eladni az anyagot...

"A parittya... egy bot végére rögzített bőrszíj." - Ja, persze, az autó pedig egy lenyitható tetejű jármű. Nem, kedves bloggertárs, az a kabrió. Részhalmaza az autónak. Amiről te beszélsz, az pedig a botos parittya, részhalmaza a parittyák fegyvercsaládjának, amit egyébként legkorábban a középkorban, 9-10. század között fejleszthettek ki először, de nagyon nem az ókorban - legalábbis semmilyen feljegyzésünk nincs róla, sem a zsidóktól, sem az egyiptomiaktól, de még az asszírok sem ismerték. Apróság, de azért egy "tudományos-bulvár" cikk írója figyeljen már oda az ilyesmire. Dávidnak nem volt botos parittyája. 

"majd a bőrszíj másik végét elengedve óriási sebességgel lőtték ki [a követ]. [...] nagyjából 120-130 km/órás sebességgel." - Nos kérem, van akinek ez óriási sebesség. Mondjuk a puskagolyó 1000-1200 km/órával távozik a csőből, de a számszeríj lövedéke is 200-250 km/órával röppen el az idegről. Ha az óriási jelzőt már ennek alig a felére elpazaroltuk, mi marad az utóbbiakra, talán a hiperextatikus, vagy a fantasztokozmikus? Eh, mindegy. A nagyobb baj most jön.

"a [lövedék] mozgási energiája pedig egy nagyságrendben volt egy mai, .45-ös kaliberű pisztolyból kilőtt golyóéval." - Tudom, fizikaórán figyelni sokkal kevésbé fancy, mint Trónok Harcát nézni, úgyhogy elmagyarázom. Jó szájbarágós lesz, hogy én is megértsem.
A mozgási energia, vagy más néven kinetikus energia a mi esetünkben (mivel a tárgy forgása elhanyagolható) a tömeg, és a sebesség négyzetének szorzata, osztva kettővel. Na most, egy negyvenötös lövedék tudtommal (és a Wikipédia szerint) 12-15 gramm. A csőtorkolati sebessége valahol 1200-1300 km/óra körül lehet, ebből a kinetikus energiája 600-800 Joule környékére kalkulálható (m/s és kg mértékegységek esetén). Jé, a wikipédia táblázata is ennyit ad meg, de érdekes. Ennyire egyszerű utána nézni valaminek, amit megírunk? Hm-hm...
És mekkora legyen a parittyalövedék? Egye fene, legyen 20 deka, de már ez is irreálisan sok. Ekkor a számításunk így néz ki:

36,1 m/s (a 130 km/óra átalakítva) a négyzeten az 1303, szorozva a súllyal kg-ban, (0,2) majd osztva kettővel: 130 Joule.

Kérdés persze, mit nevezünk egy nagyságrendnek, de a különbség legalább ötszörös. Tényfeltáró újságírás rulz.

Persze még ez is mindegy, mert hasonló eredményeket kapunk a 10 kilós medicinlabdára is, ha egy súlylökő dobja el, mégsem fog senkit megölni, ha hátbavágja közelről, szemben a .45-ös ACP-vel... Ugyanis sokkal jobban fog számítani az egységnyi felületre kifejtett energia a becsapódáskor, ez pedig a kavicsunknál, méretéből, alakjából adódóan jelentősen kisebb, mint az egy centis ólomgolyónál. Szóval azt a következtetést levonni, hogy a parittya halálossága egyenértékű egy magnuméval, erősen szemöldökborzoló bugyutaság.

Menjünk tovább.

"Góliát[...]szinte mozdulatlan célpontként várja Dávidot a parittyájával". A szinte mozdulatlan megint viszonyítás kérdése, az űr vákuumában süvítő fotonokhoz képest valóban az, de nézzük csak meg, hogy is volt ez:

"És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé. És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arczczal a földre esék." (1Sámuel 17:48-49, Károli fordítás)

Tehát nem csak Góliát volt mozgásban, de Dávid is.

Semmibaj, még lehet javítani, az alapos, dokumentarista jellegű háttérmunka illúziója még megmenthető...

"Góliát valószínűtlenül hatalmas mérete és a leírt viselkedése alapján jó eséllyel gigantizmusban szenved." - Úgy látom, elfogadjuk, hogy Góliát akkora volt, amekkora. És ettől rögtön gigantizmusban szenved, sőt, ennek "tipikus melléktünetei az ügyetlen, lassú mozgás, és a homályos látás, mivel a daganat nyomást fejt ki a látóideg-kereszteződésre." 
Értem. A jelenlegi legmagasabb profi sportolók Sun Mingming kínai profi kosaras, (236 cm, 168 kg), vagy Gheorghe Mureșan román NBA játékos a maga 231 centijével. Vagy éppen a szudáni Manute Bol, aki szintén 231 centi, és NBA-s karrierje során több, mint 2000 dobást blokkolt eredményesen. Nyilván ő is azért szolgált ki 10 idényt az amerikai profi élvonalban, mert ügyetlenül mozog, félvak, félhülye, gyakorlatilag Jámbor Jack zsiráf kivitelben.

Arra akarok kilyukadni, hogy attól, hogy valaki extrém magas, sőt, attól, hogy gigantizmusban szenved, még nem feltétlenül genetikai hulladék, erre a következtetésre jutni ennyi információból kimeríti a szellemi mélyrepülés fogalmát.

"Dávid egy lassú, félig vak ellenféllel kerül szembe, aki közelharcban, test test elleni küzdelemben a puszta mérete és fizikai ereje miatt halálos ugyan, de a kor legfejlettebb, gyilkos erejű és pontosságú lőfegyverének tökéletes célpontot biztosít. " - Édes jó anyám, borogasd homlokom hideg tenyereddel. Hogy a klaviatúra nem repedt félbe artikulátlan sikollyal, amikor ezt sikerült rá lezongorázni...

A kor legfejlettebb, gyilkos erejű és pontosságú (!!!) lőfegyvere... naná. Sőt, az Enola Gay miért atombombát dobált, miért nem ment Honsu szigetére inkább pár tengerészgyalogos parittyával?

Biztos Chuck Norris is csak a parittyától fél...

Kedves bloggertárs, segítek. A parittya egy bőrdarab, kettő darab zsineggel. Nincsen neki sem célkeresztje, sem lézeres célmegjelölője. Sőt, úgynevezett "pontossága" sincs.

Annak, aki lő vele, lehet képzettsége, ügyessége, tapasztalata, és ettől függően a Te kezedben például max. arra lesz jó, hogy szemkötőnek használva kalózt imitálhass a következő céges farsangon. Aki viszont tud vele lőni, annak valóban lehet hatékony fegyver, de kérlek, ne éld bele magad ennyire a cikkedbe, mert kipotyog a sok szuperlatívusz a monitoromból, és elborítja az asztalt. Nyilván azért volt a filiszteusoknak, egyiptomiaknak, sőt a zsidóknak is íjász alakulata, mert szerették az elmaradt, ósdi fegyvereket, a sokkal fejlettebb parittya helyett. Ja. Hihető. 

A parittya ebben az időben maximum farkaskergetésre használt fegyver volt már, vagy a miliciák olcsó és kevés logisztikát igénylő eszköze. Páncél ellen semmit sem ért, szemben az íjjal, korlátozottabb volt a lőtávja, és nagyon fáj a kő ütése, de ritkán okoz azonnal halált. Ráadásul sokkal nehezebb kiképezni vele egy osztag katonát, mint az íjjal, mert nagyon intuitív fegyver, rá kell érezni a használatára, de nem igazán tanulható.  

Tökéletes célpont, ja. Te is az a fajta vagy gondolom, aki nem érti, hogy a fenébe nem lehet azt a kis vacak fekete korongot belőni abba a marha nagy kapuba a hokimeccsen, mi?  

Góliáton páncél van. Sisak a fején, pikkelyvért a felsőtestén, no meg réz lábszárvért, jó eséllyel karvért, és nagy méretű (talán filiszteus stílusú kerek) pajzs, amelyet külön egy pajzshordozó cipel neki. Tehát meglehetősen kicsi felületet kell eltalálnia Dávidnak egy - korábban már írtuk - mozgó célponton. 

Most akkor miben is hasonlít ez az általad is linkelt Indiana Jones jelenetre? Ja, hogy semmiben... Köszönjük. 

Gladwell úr könyve és vicces magyarázatai az interjúban mosolyra fakaszt, még ha kicsit szánakozó mosolyra is. Ahogy az egyik kritikusa írta, kényelmetlen érzés azt nézni, ahogy egy rendkívül intelligens író összevissza hadonászik és csapong a könyvében. Még kellemetlenebb, ha pusztán a heti cikklimit teljesítése miatt már tücsköt-bogarat le kell írni a megélhetésért, és ezen az sem segít, ha nem saját gondolatként, csak fordításként akarta eladni létrehozója ezt a cikknek csúfolt... ezt, na. 

De a legkellemetlenebb, hogy az állítólag nagyra becsült olvasók véleményének és kérdéseinek teljes ignorálása alapállapot az Index zsebblogján, és a kommentbox hiánya miatt külön cikket kell szentelnem ennek a kabarénak.