Kifejezetten szeretek antikváriumokban, könyvturkálókban megfordulni, mert mindig akad valami nagyszerű a kezembe. Még jobban szeretem a forgalmas tereken felállított, zöld könyves szekereket, mert azoknál mindezt a szabad levegőn élvezhetem - ráadásul nevetségesen alacsony áron vesztegetnek dolgokat. Bár lassan tele a lakás könyvvel, és néhány kiemelkedő munkát már évek óta halogatok elolvasni, nem tudok ellenállni a kísértésnek, ha olcsón jót tudok hazavinni. Lehet, hogy nem lesz elolvasva ebben az évtizedben, de legalább bármikor levehetem a polcról, és belelapozhatok, ha éppen kedvet kapok a témához. A legfrissebb beszerzéseimnek pedig még szerencséjük is volt: nagyrészt elolvastam őket mostanra.
A kötet nem fiatal: 1927-ben íródott, de 1978-ban jelent meg utoljára magyarul is, mégis a mai napig ismert és forgatott mű. Érdekes, mert végig azt éreztem benne, hogy egy komoly tudományos művet olvasok (sok helyen a lábjegyzet nagyobb részt foglalt el az oldalon, mint maga a törzsszöveg), mégis érdekes és ízes bepillantást engedett Kína ősi kultúrájába. Rengeteg dolgot átírt bennem ennek a népnek a történelmével kapcsolatban.
A könyv öt nagy részre tagolódik. Az első stílszerűen "A kezdetek" címen indít, és rendkívül érdekes témákat feszeget, a kínai nép őstörténetéből. Hajlamosak vagyunk talán azt gondolni, hogy ezek a "ferdeszeműek" mindig ott éltek, de ez egyáltalán nem igaz, ráadásul nem is olyan egységes etnikum ők, legalább is az ókor hajnalán nagyon nem voltak azok. Izgalmasak a mítoszaik, legendáik, és a régészet által feltárt gyökereik.
A második rész "Társadalom és vallás" címmel tárgyalja gyakorlatilag a hétköznapokat mintegy háromezer évvel ezelőtt, vagyis a vallási életet, a parasztság mindennapjait, a házasságok mikéntjét (iszonyat érdekes, hogy festett ez akkoriban), és az ünnepeket.
A harmadik fejezet "Hegemóniák" címen a vaskori nagy keleti birodalmak életét és háborúit tárgyalja, bepillantást enged az akkori nagypolitikába, intrikákba és titkos szövetségekbe. Vigyázz, spoiler: a valós történelemhez képest sehol sincs a Trónok Harca...
A 4. rész "Hadakozó fejedelemségek" címmel a Kr. e. 5.-3. századok során felemelkedett kicsiny birodalmak hányattatásait és háborúit taglalja, az utolsó fejezet pedig az akkori irodalomra és filozófiára koncentrál - engem ez a rész már annyira nem fogott meg.
Összességében aki szereti az ilyesmit, érdekesnek és szórakoztatónak fogja találni. Kép mondjuk nem sok van benne.
A könyv öt nagy részre tagolódik. Az első stílszerűen "A kezdetek" címen indít, és rendkívül érdekes témákat feszeget, a kínai nép őstörténetéből. Hajlamosak vagyunk talán azt gondolni, hogy ezek a "ferdeszeműek" mindig ott éltek, de ez egyáltalán nem igaz, ráadásul nem is olyan egységes etnikum ők, legalább is az ókor hajnalán nagyon nem voltak azok. Izgalmasak a mítoszaik, legendáik, és a régészet által feltárt gyökereik.
A második rész "Társadalom és vallás" címmel tárgyalja gyakorlatilag a hétköznapokat mintegy háromezer évvel ezelőtt, vagyis a vallási életet, a parasztság mindennapjait, a házasságok mikéntjét (iszonyat érdekes, hogy festett ez akkoriban), és az ünnepeket.
A harmadik fejezet "Hegemóniák" címen a vaskori nagy keleti birodalmak életét és háborúit tárgyalja, bepillantást enged az akkori nagypolitikába, intrikákba és titkos szövetségekbe. Vigyázz, spoiler: a valós történelemhez képest sehol sincs a Trónok Harca...
A 4. rész "Hadakozó fejedelemségek" címmel a Kr. e. 5.-3. századok során felemelkedett kicsiny birodalmak hányattatásait és háborúit taglalja, az utolsó fejezet pedig az akkori irodalomra és filozófiára koncentrál - engem ez a rész már annyira nem fogott meg.
Összességében aki szereti az ilyesmit, érdekesnek és szórakoztatónak fogja találni. Kép mondjuk nem sok van benne.
Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok
Ha tudom, távol tartom maga a szocialista történetírás műveitől, de erről a könyvről sokat elmond, hogy 1978-as első megjelenése után '87-ben, majd '98-ban is kiadták, tudomásom szerint változatban formában.
A szerzőpáros könyve jól fogyasztható, érzékletes, afféle kissé csapongó törielőadás, a szerethető fajtából. A kommunista gazdaságtan tömjénezésébe egyszer sem futottam bele, a Habsburgok meg olyanok, amilyenek, a velük szemben megfogalmazott kritika ma is igaz, hiába nincs már szocializmus.
Az írok közül Niederhauser tanár úr az ismertebb név, hiszen az ELTE-n volt docens, Kelet-Európa kutató. Tucatnyi könyve jelent meg a Monarchiáról, a Balkánról, a borogyínói ütközetről írt művét sok korombeli fiatal olvasta és ismeri. Gonda Imre bácsi afféle autodidakta történész volt, jóllehet a háború után azért egyetemet is végzett, korábban erre a zsidótörvény miatt nem volt módja. Mindkettejüket számos díjjal kitüntették életük során, jelen kötetük az egyetlen közös munkájuk- melyet egyébként németül is kiadtak.
Szóval, a könyv érdekesen vezet bennünket végig az első Habsburgoktól azok házasságain, érdekszövetségein, harcain és forradalmain (1848, ugye, ami egy nagyon érdekes fejezet, mert nem a magyar, hanem a császári nézőpontból veszi végig az eseményeket, és az egész birodalom szintjén gondolkodik, tehát sok dolog más kontextusba kerülhet az egyszeri olvasóban, mint ahogy a töriórán bevésődött), míg végül eljutunk a világháborúig, és Károly dicstelen trónfosztásáig,
Én nagyon kedveltem a két régi vágású történész történetvezetési stílusát, szívesen ajánlom mindenkinek.
Ismeretlen szerző: Az Ókor Nagyjai
Na, akkor most jött el a pillanat, hogy rövid véleményt alkossak azokról az írókról és felelős kiadókról, akik nem képesek felvállalni a nevüket egy kiadványban. Mert ennek a könyvnek az esetében az írót a mai napig nem sikerült kiderítenem, pedig küzdöttem. Az Anno Kiadó vezetője sem vállalta a nevét, mint felelős szerkesztő, de ez legalább felgöngyölíthető. Csókoltatom, Czippán Gyuri bácsi, az Isten tegye magát a királydinnyés kosarába!
Hát miféle elárvult, csempeszobában nevelkedett, bronztérdű, rézbokájú, Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bujtatott, nagy fejű, szultán udvarát megjárt, csősz kunyhóban elrejtett, pikkely páncélt hordó, fafogú rézfűrésszel megsebzett, pengével keresztelt, Constitution osztályú csillaghajóval a legvégső határba elmerészkedett, mocskos, tetves, rabló üzleti modell az olyan, ahol ezt meg merik játszani??? Nálunknál elmaradottabb országukban az ilyesmiért különféle éles és tompa eszközökkel, tűzzel, vízzel és nádi hegedűvel elkövetett hosszas kínzatás utáni kereszthalál érdemeltetik!
A szerzőpáros könyve jól fogyasztható, érzékletes, afféle kissé csapongó törielőadás, a szerethető fajtából. A kommunista gazdaságtan tömjénezésébe egyszer sem futottam bele, a Habsburgok meg olyanok, amilyenek, a velük szemben megfogalmazott kritika ma is igaz, hiába nincs már szocializmus.
Az írok közül Niederhauser tanár úr az ismertebb név, hiszen az ELTE-n volt docens, Kelet-Európa kutató. Tucatnyi könyve jelent meg a Monarchiáról, a Balkánról, a borogyínói ütközetről írt művét sok korombeli fiatal olvasta és ismeri. Gonda Imre bácsi afféle autodidakta történész volt, jóllehet a háború után azért egyetemet is végzett, korábban erre a zsidótörvény miatt nem volt módja. Mindkettejüket számos díjjal kitüntették életük során, jelen kötetük az egyetlen közös munkájuk- melyet egyébként németül is kiadtak.
Szóval, a könyv érdekesen vezet bennünket végig az első Habsburgoktól azok házasságain, érdekszövetségein, harcain és forradalmain (1848, ugye, ami egy nagyon érdekes fejezet, mert nem a magyar, hanem a császári nézőpontból veszi végig az eseményeket, és az egész birodalom szintjén gondolkodik, tehát sok dolog más kontextusba kerülhet az egyszeri olvasóban, mint ahogy a töriórán bevésődött), míg végül eljutunk a világháborúig, és Károly dicstelen trónfosztásáig,
Én nagyon kedveltem a két régi vágású történész történetvezetési stílusát, szívesen ajánlom mindenkinek.
Ismeretlen szerző: Az Ókor Nagyjai
Na, akkor most jött el a pillanat, hogy rövid véleményt alkossak azokról az írókról és felelős kiadókról, akik nem képesek felvállalni a nevüket egy kiadványban. Mert ennek a könyvnek az esetében az írót a mai napig nem sikerült kiderítenem, pedig küzdöttem. Az Anno Kiadó vezetője sem vállalta a nevét, mint felelős szerkesztő, de ez legalább felgöngyölíthető. Csókoltatom, Czippán Gyuri bácsi, az Isten tegye magát a királydinnyés kosarába!
Hát miféle elárvult, csempeszobában nevelkedett, bronztérdű, rézbokájú, Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bujtatott, nagy fejű, szultán udvarát megjárt, csősz kunyhóban elrejtett, pikkely páncélt hordó, fafogú rézfűrésszel megsebzett, pengével keresztelt, Constitution osztályú csillaghajóval a legvégső határba elmerészkedett, mocskos, tetves, rabló üzleti modell az olyan, ahol ezt meg merik játszani??? Nálunknál elmaradottabb országukban az ilyesmiért különféle éles és tompa eszközökkel, tűzzel, vízzel és nádi hegedűvel elkövetett hosszas kínzatás utáni kereszthalál érdemeltetik!
Köszönöm a figyelmet. Most pedig röviden a műről.
Mivel az érdemi cifraságokat már ellőttem, itt csak színtelen tőmondatokat fogok alkalmazni.
Lehúzás. Ne vegyétek meg. Még azt is csak a Google beható ismeretének köszönhetően tudtam megmondani, hogy a könyv 2001-ben látott napvilágot, mert ezt a tintát is kispórolták belőle. Akkoriban is volt már Wikipédia, szóval akkor sem érte meg az árát.
Az oldalak kb. kétharmada a margó, alul felül és a széleken, és egyharmada a szöveg. Nem viccelek. 14-es betűmérettel írták legalább. A valós tartalom saccperkábé 25 teleírt A4-es oldal, ezt sikerült 398 oldalon, keménykötéssel eladni, így rohadt komoly és vastag könyvnek tűnik, sajnálom a sok szerencsétlen nagymamát, aki az onokáknak nagy szeretettel megvette a ballagásra, aztán nem értette, miért kerülik a csemeték az év hátralévő részében.
Teljesen átláthatóan az történt, hogy volt egy jó felvevőpiac, meg egy működő gépsor a nyomdában, nosza fiúk, nyomassunk ki valamit a magyar piacra, e. Ja, hogy betű is kell a lapra? Kérjétek már meg a Gabeszt meg a Tüdőt,guglizzanak yahoozzanak össze valami tartalmat, tök véletlenszerűen életrajzokat, Buddhától Periklészen át Dareioszig. Legyen benne egy nagy név, mondjuk Nagy Sándor. Meg valami ismeretlen, hogy érezzék, hogy tudunk mi villantani. Nem tudom, kérdezzetek meg egy töritanárt, ki legyen.
Teljesen el tudom képzelni ezt az utasítást, és aztán pár óra múlva felzúgtak az olajszagú nyomdagépek, a tizenöt évvel későbbi jómagam őszinte bánatára...
Végül is, háromból kettő nem volt rossz, nincs okom panaszkodni.
Mivel az érdemi cifraságokat már ellőttem, itt csak színtelen tőmondatokat fogok alkalmazni.
Lehúzás. Ne vegyétek meg. Még azt is csak a Google beható ismeretének köszönhetően tudtam megmondani, hogy a könyv 2001-ben látott napvilágot, mert ezt a tintát is kispórolták belőle. Akkoriban is volt már Wikipédia, szóval akkor sem érte meg az árát.
Az oldalak kb. kétharmada a margó, alul felül és a széleken, és egyharmada a szöveg. Nem viccelek. 14-es betűmérettel írták legalább. A valós tartalom saccperkábé 25 teleírt A4-es oldal, ezt sikerült 398 oldalon, keménykötéssel eladni, így rohadt komoly és vastag könyvnek tűnik, sajnálom a sok szerencsétlen nagymamát, aki az onokáknak nagy szeretettel megvette a ballagásra, aztán nem értette, miért kerülik a csemeték az év hátralévő részében.
Teljesen átláthatóan az történt, hogy volt egy jó felvevőpiac, meg egy működő gépsor a nyomdában, nosza fiúk, nyomassunk ki valamit a magyar piacra, e. Ja, hogy betű is kell a lapra? Kérjétek már meg a Gabeszt meg a Tüdőt,
Teljesen el tudom képzelni ezt az utasítást, és aztán pár óra múlva felzúgtak az olajszagú nyomdagépek, a tizenöt évvel későbbi jómagam őszinte bánatára...
Végül is, háromból kettő nem volt rossz, nincs okom panaszkodni.
A Kínás érdekes lehet, köszi a tippet. A Habsburgokat többször levettem már a polcról otthon, szinte teljesen ki is olvastam, de az érdemei elismerése mellett mindig olyan érzésem van, hogy erőnek erejével megpróbál minél sötétebb képet festeni a családról.
VálaszTörlés