Ki ne szeretett volna kisgyerekként régész lenni? Emlékszem, szigethalmi telkünk mind a kétszáz négyszögölét felástam kis, sárga, műanyag ásómmal, miután nagyapával megnéztük az Indiana Jones első részét VICO-kazettán, és találtam is egy rozsdás vasszöget meg egy darab madzagot, amikről meg voltam győződve, hogy Attila, a hun lószerszámaihoz tartoztak, amíg nagyapa el nem mondta, hogy valószínűleg inkább a tavalyelőtti szőlőkötözés során kerültek a földbe.
Persze vannak, akik nálam sikeresebbek ebben a különleges szakmában, és most végre a nagyközönség is megismerheti színes, meglepetésekkel teli, de ostort egyáltalán nem igénylő munkájukat, a szegedi Móra Ferenc Múzeum által negyedévente kiadott magazinban.
A lap címe Határtalan Régészet (továbbiakban legyen HR), első száma pedig júniusban jelent meg, a következő pedig szeptemberben esedékes, ezért éreztem apropót arra, hogy röviden ismertessem, és talán kedvet csináljak a megvásárlásához a kedves hobbitársaknak, és nyájas olvasóimnak.
A Móra Ferenc Múzeum eléggé messze esik tőlem, hiszen Szegeden található, ahol csupán egyszer jártam, és akkor sem értem rá múzeumot látogatni. Már csak ezért is örömmel vettem kézbe az egyébként minőségi, minden oldalán színes, kereken 100 oldalas magazint.
Kifejezetten kedvelem azokat a kiadványokat, amelyek igyekeznek minden lapszámban 1-1 témára koncentrálni, és olvasásukkor nem érzem azt, hogy rám szakadt a Révai Nagy Lexikona, ahol pusztán a betűrend adta keretek jelentenek némi szerkesztési alapot, lásd például a BBC History magazint.
Persze, van akit a történelem egésze annyira érdekel, hogy szűretlenül szereti koponyájába ömleszteni az érdekesnél érdekesebb villámhíreket, én azonban inkább egy-egy téma alaposabb bejárásáért veszek meg egy magazint. Így tettem szegény megboldogult Nagy Magyarországgal is, ami hasonló elvekkel dolgozott, mint most a HR. Igaz, néhány cikk eltér a központi témától, és szót ejtenek vikingekről, krétai múzeumról, vagy éppen régészeti bélyegekről, de ennyi kikacsintás azért kell, hogy ne legyen túl egysíkú a felhozatal.
A szám fő témája azonban a hunok. De róluk aztán tényleg minden.
A felütés Felföldi Szabolcs főszerkesztő és Pópity Dániel közös írásával megadja az általános áttekintést, a mit tudunk és mit nem kérdéskörét is elénk tárva, majd folytatódik egy cikkel, Kürti Béla billentyűzetéből, a nagyszéksósi kincsről, amely az egyik legnagyobb hun-kori aranylelet. Ezt követik további cikkek a rejtélyes hun üstökről, amelyekből egyre többet találnak kutatóink az ország területén, majd a hunok nyelvéről, a magyarokkal való rokonságáról, kortársairól, törzseiről és koponyatorzítási eljárásairól, társnépeiről, női divatjáról, koporsóiról, fegyvereiről, nyergeiről, ostromtechnikájáról... Szinte vártam a végén, hogy a kurzus meghallgatásáért kapok 3 kreditet a Neptunon.
A magazin utolsó részében további cikkek következnek érdekes magyar régészeti feltárásokról, a múltból és napjainkból, meg a már említett egyéb cikkek a világ minden tájáról. Végül kutatói arcképcsarnok, bepillantás egy restaurátor műhelyébe rengeteg fotóval (a kedvencem, ebből még, még, még!) rövid hírek, blogajánló, játék és receptsarok.
Az egyetlen dolog, amit picit hiányoltam, az a képi rekonstrukció, illusztrációk az Osprey-könyvek stílusában, különféle hun harcosok egész oldalas képe lóhátról és gyalogosan, hun asszonyok a ház körül, hun épületek, ilyesmi. Volt ugyan néhány esztétikus, színes rajz a kiadványban, de túl piciben. Tudom, értő kezű művészeket szerezni nem egyszerű és nem olcsó, ezért a hiányérzetem nem is mardosó, csupán gyengén sajog odabent.
Végeredményben egy nagyon tartalmas, részletes ismertetést kapunk erről a máig elég rejtélyes lovasnépről, tehát aki szereti őket, vagy akár sereget építeni tervez velük, annak kötelező olvasmány a lap. A többieknek egyszerűen csak remek szórakozás.
A második lapszám pedig, mint írtam, szeptember táján érkezik a nagyobb újságárusokhoz, fő témája nem más lesz, mint Pompeji, szóval rómaőrültek, készüljetek. :) Addig is, szerezzétek be ezt a számot, a legtöbb helyen még kapható!
A fotók a moramuzeum.hu oldalról származnak.
Az egyetlen dolog, amit picit hiányoltam, az a képi rekonstrukció, illusztrációk az Osprey-könyvek stílusában, különféle hun harcosok egész oldalas képe lóhátról és gyalogosan, hun asszonyok a ház körül, hun épületek, ilyesmi. Volt ugyan néhány esztétikus, színes rajz a kiadványban, de túl piciben. Tudom, értő kezű művészeket szerezni nem egyszerű és nem olcsó, ezért a hiányérzetem nem is mardosó, csupán gyengén sajog odabent.
Végeredményben egy nagyon tartalmas, részletes ismertetést kapunk erről a máig elég rejtélyes lovasnépről, tehát aki szereti őket, vagy akár sereget építeni tervez velük, annak kötelező olvasmány a lap. A többieknek egyszerűen csak remek szórakozás.
A második lapszám pedig, mint írtam, szeptember táján érkezik a nagyobb újságárusokhoz, fő témája nem más lesz, mint Pompeji, szóval rómaőrültek, készüljetek. :) Addig is, szerezzétek be ezt a számot, a legtöbb helyen még kapható!
A fotók a moramuzeum.hu oldalról származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése