A tevéket ősidőktől használják az emberek hátasállatként és teherhordóként. A sémita nomád népek életmódjában korai időktől fogva helyet kapott a tevék tartása, és használata ezekre a célokra. Az első, ezt alátámasztó történelmi feljegyzés a Bibliából való, s Gedeon háborúinak idejéről (több, mint 1100 évvel időszámításunk előtt) szólva így ír az akkor Izrael népére támadó midiáni és amálekita szövetséges seregről:
"Midián, Amálek és [a] kelet fiai mind olyan sokan telepedtek le a völgyben, mint a sáskák; tevéiknek se szeri, se száma nem volt, olyan sokan voltak, mint a tengerparton a homokszemek. (Bírák 7:12)"
Gedeon nem is bocsátkozott velük nyílt csatába, hiszen a zsidók mindig is könnyű fegyverzetű, gyalogos harcosok voltak. Éjjel támadta meg őket, bekerítve a táborukat, ennek köszönhette felettük aratott győzelmét.