Év végi összegzés 2016

A decemberi időszak mindig kicsit a visszatekintésről szól. Az ember hátrapillant az elmúlt naptári évre, értékeli a múltat, s tervezi jobban csinálni a jövőt. Nekem idén a hobbira egészen minimális időm jutott, gyenge kezdés után az év végére erős visszaeséssel. És sajnos a jövő év is ilyennek ígérkezik. 

A Sziddim-völgyi csata I.

Ma ismét folytatjuk ókori hadtörténeti utazásunkat, s az időrendet ismét felszabdalva, ezúttal a zsidó nép kialakulása előtti időkre ugrunk vissza, körülbelül i.e. 1950 magasságára. Egy méretes konfliktust fogunk megvizsgálni, melynek azonban gyorsan vége szakadt, a Sziddim-völgyi csata során.

Ahhoz, hogy megvizsgáljuk az eseményeket, érdemes röviden átnéztünk, kik voltak a helyi vagány csávók ebben az időben a mai Palesztina környékén. Az első rész ezzel fog foglalkozni, a második pedig a konkrét hadi eseményekkel. 

Magyarország várépítészete - Könyvajánló

A héten pár napra szerelmemmel Zala megyébe látogattunk. Megnéztünk néhány múzeumot, és shoppingoltunk kicsit, közben pedig a misefai kastélyban töltöttünk két éjszakát. Ennek könyvtártermében a bőséges vacsora utáni szieszta során felfedeztem egy nagyon érdekes könyvet.

Youtube-turkáló: hasznos filmek az ókorról

Miközben lassan szedem vissza a betegség előtti erőmet, és a munkába is visszaszokom, kevés időm jut a hobbira. Jobbára youtube-filmeket nézek, és arra gondoltam, néhány kedvencemet megosztom veletek, épülésetekre és okulásotokra. :)

Kényszerszünet után

Úgy sejtem, hosszabb-rövidebb rendszertelenségek miatt már senki sem kelti halálhíremet itt a blogon, pedig ezúttal majdnem igaz is lett volna. A szeptember nagy részét ugyanis kórházi intenzíven, illetve otthoni elfekvésben töltöttem egy csinos kis tüdőgyulladás (Streptococcus pneumoniae) következtében. 

Nem untatlak benneteket a részletekkel, bár egy Dr. House epizódot nyugodtan felfűzhettek volna az esetemre, volt itt minden oxigénpalacktól lélegeztetőgépig, altatatásig, romló szaturációig, veseleállásig, 10 kiló fogyásig, sikertelen felébresztési kísérletekig... 

Pedig esküszöm, nem aludtam hideg kövön.

Mostanra vagyok úgy-ahogy megint kifogástalan állapotban, bár a konditermekben kimunkált olimpikon testem még nem bír a régi erejével - lifttel jövök fel a másodikra is. Több cikkel is készülök nektek még az ősz során, ha Isten is úgy akarja, meg is tudom írni őket a közeljövőben. 

Nem, a magyar egészségügyben szerzett tapasztalataim nem lesznek közöttük. 

Határtalan Régészet - Magazinmustra I.

Ki ne szeretett volna kisgyerekként régész lenni? Emlékszem, szigethalmi telkünk mind a kétszáz négyszögölét felástam kis, sárga, műanyag ásómmal, miután nagyapával megnéztük az Indiana Jones első részét VICO-kazettán, és találtam is egy rozsdás vasszöget meg egy darab madzagot, amikről meg voltam győződve, hogy Attila, a hun lószerszámaihoz tartoztak, amíg nagyapa el nem mondta, hogy valószínűleg inkább a tavalyelőtti szőlőkötözés során kerültek a földbe.

Persze vannak, akik nálam sikeresebbek ebben a különleges szakmában, és most végre a nagyközönség is megismerheti színes, meglepetésekkel teli, de ostort egyáltalán nem igénylő munkájukat, a szegedi Móra Ferenc Múzeum által negyedévente kiadott magazinban.

Hosszabb csend után - Midiánita elit testőrség

Szeretnék megnyugtatni (vagy éppen elkeseríteni?) minden kedves olvasót, hogy nem tűntem el, csupán összecsapott fejem felett a munka, a nyár, és sok más egyéb dolog hulláma.

Beszerzések és fejlődések

Ismét itt az ideje, hogy számot vessek kicsit, s átnézzem, mivel mennyit haladtam, hol tartok szűkös időkeretemből építgetett seregeimmel.

A titokzatos Atlit Yam

Ősi és máig tisztázatlan eredetű (vagy célú) helyeket bemutató rovatunk ehavi részében Haifa környékén merülünk bele mélyen egy titokba - és a tengerbe is, hiszen a kettő együtt őrzi Atlit Yam keletkezésének okait és építőinek kilétét. 

Dávid és Góliát - meg az újságíró, aki nem néz utána rendesen semminek

Általában szeretem az Index "Ma is tanultam valamit" blogját, még ha sokszor picit felületesek is, nagyon eltalált témákra világítanak rá, na nem a Larousse enciklopédia tartalmi szintjén, de legalább szórakoztatóan.

Ma azonban már korán reggel felidegesítettem magam rajta, pontosabban a mai keletkezésű bejegyzésükön Dávidról és Góliátról. Hogy ki mit hisz, sosem érdekelt annyira, hogy ilyen módon, cikkírással igazítsam helyre a készítőt, a tárgyi tévedésekre és teljesen blőd kijelentésekre azonban - még ennyi idős fejjel is - felkapom a vizet. És mivel - szemben a nagyra értékelt konteobloggal, ahol a múltkor Frigyláda-ügyben kellett beszúrnom néhány megjegyzést - ebben a blogban kikapcsolásra került a kommentelés lehetősége, ilyenkor billentyűket ragadok, és vadul észosztani kezdek itt, a saját szemétdombomon.

Persze, nem a cikkíró, Hanula Zsolt hibája ez teljesen - ő csak fellelt egy forrást, és lemagyarította. Hogy közben más forrásból ellenőrizni a hitelességet újságírói feladat lenne, ne rójuk fel, a mai gyors és pörgős világban erre nem biztos, hogy van igény. 

Mód mondjuk lenne, de mindannyian követünk el hibákat, sosem késő helyreigazítani magunkat.

Szolnoki könyvvásár - könyvajánló

Mint az előző posztban említettem, néhány napot Szolnok történelmi városában töltöttünk kedves feleségemmel, a Hotel Tisza vendégszeretetét élvezve.  És ahogy a kiadós reggelit emésztgetve  feküdtünk a szobában, kapcsolgattuk a tévét, s ráakadtunk a helyi városi csatorna hírműsorára. Ebben éppen arról számoltak be, hogy aznap vásárt tart a szolnoki könyvtár: 50 Ft-os egységáron lehet megszerezni mindenféle eladásra kínált, leselejtezett könyveiket. Gondolom sejtitek, mi történt ez után...

Szolnoki kiruccanás - Hadkiegészítési Szakgyűjtemény vizit

Igazán szerencsés flótás vagyok - gondoltam, amikor az egykori szolnoki tiszti étterem termében késeltem szájra méretezett darabokká azt az Eszterházy-szeletet, amelyet néhány perce hozott ki a felszolgáló, s amelyhez kissé kormos ízü, de roppanós állagú szalvétagombóc is dukált. No, nem a gasztronómiai élmény mondatta ezt velem, hanem az a tudat, hozy drága feleségem minden hülyeségben benne van. Most éppen egy olyan mini-múzeumba készültünk, amelyről semmit se tudtunk, igalmasan sem hangzott, de még előre be is kellett jelenkezni, órára pontosan - mivel honvédségi épület, nem számíthattunk szabad barangolásra a tárlók között, hanem személyes vezetést ígértek.

Kettőnknek.

Jó vicc.

Hajítófás gyalogság a midiánita seregemben

Újabb, különös, ritka és kevéssé ismert fegyverről írok ma is, hogy tágítsam látókörötöket, Kedves Olvasóim. A hajítófáról, hajintófáról, cüvekről lesz szó, ahogyan a magyar nyelvben ismeretes. A Magyar Néprajzi Lexikon cikkében az alábbiakat olvassuk az eszközről:

"mindkét végén kihegyezett, kb. 65 cm hosszú, 5 cm átmérőjű keményfa karó. Végeit esetleg tűzben megpörkölték, hogy tartósabb legyen. A kiskunsági pásztorok 5–6 hajítófát [...] kötélhurokban hordtak a vállukon. Verekedésnél a hajítófát egyik végénél fogva egymásra hajították, egymást megcüvekelték, támadó ebekre, farkasokra vetették. A kis- és nagykunsági pásztorok a századfordulón még használták [a hajítófát], madarakat ejtettek el [vele]."

No, de nem csak a magyar jött rá, hogy egy jó alakú botot bizony meg lehet küldeni, és nagyot tud ütni, ennél sokkal régebbre kell visszamennünk, ha ki akarjuk kutatni a hajítófa eredetét.

Blogajánló - Várháborúk kora

Engedjétek meg, hogy egy kolléga blogját a figyelmetekbe ajánljam, ha valaki esetleg már ismeri, szégyellje el magát, amiért nem szólt róla! 

Véletlenül találtam hírolvasás közben, és - bár nagyjából semmilyen szinten nem kapcsolódik eme blog témájához, ha csak annyiban nem, hogy ez is a történelemről szól, még ha kb. 1500-2000 évvel későbbi történelemről is - mindegyikünk figyelmére igényt tarthat. 

Rendkívül informatív, igényes és szórakoztató - már amennyiben az olvasó szereti a török-magyar végvári vitézkedések időszakát. 

Várháborúk kora blog

Remélem sokáig tudom majd olvasgatni a számomra erősen hiánypótló témákban írt bejegyzéseket. Köszönet ez úton is alkotónak.

Midiánita sereg 28mm-ben 2. rész - Parancsnokok

Az ember gyanútlanul kel fel reggel, nem is sejtve, hogy a kegyetlen ragadozó, a fogyasztói társadalom újfent bekebelezi, és csak a vastagabb csontjait köpdösi ki. Pedig gyakran megesik az ilyesmi, hiába van erős spamszűrésem, a Warlord Games levelei folyton átavászkodnak valahogy a virtuális szögesdróton, átásnak a bitekből emelt berlini fal alatt... Mondjuk ezúttal, amikor kikerekedő szemmel láttam, hogy jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul egy tíz fontos voucher tulajdonosa lettem, hálából a korábbi rendeléseimért, annyira nem haragudtam a Google biztonsági fejlesztőire emiatt. Inkább elköltöttem gyorsan egy Kushite King and Chieftans szettre...

Tereptárgyakról néhány gondolat

Emlékszem, amikor jó pár éve nagyszerű 40k csatát vívtunk egy fehér asztallapon, amin néhány üres konzerves doboz és egy kiöregededett számítógép tápegység szolgáltatta a terepelemeket. Előbbiek prométheum-tartályok voltak, az utóbbi pedig az üzemcsarnok, a félelmetes ventillátorral az oldalán. A fehér asztal miatt téli gyártelepnek hatott a szegényes, festetlen berendezés, és rendkívül élethű képeket tudtam készíteni a csatáról.

Általában azonban ennél kicsit izzasztóbb természetes környezetbe helyezni seregeinket, pláne, ha történelmi játékokról van szó. Az elmúlt időszakban sokat töprengtem és dolgoztam ezen a kérdésen, amit röviden összefoglalok ebben a posztban.

Hogyan festettem ki Mózest

Még hajdanában vásároltam féláron egy Gandalfot, hogy Mózesnek használjam a seregemben, s családi nyomásra most jutottam el odáig, hogy ki is fessem.

Hosszas keresgéléssel próbáltam jó koncepciót találni, míg végül felleltem egy illusztrációt, amely se nem összevissza-csíkos, se nem hófehér ruhában ábrázolja az öreg prófétát, ez a színvilág tetszett a legjobban, úgyhogy ennek gyürkőztem neki. A palást azonosíthatatlan barnásvörös jellegét meg sem próbáltam, de a "sál" barnája és az alsóruha színei tetszettek. A furcsa vöröses narancs végül a figura köpeny alatti pulóverén mutatkozott meg kicsit, élénkebben, mint elsőre terveztem.

Elhunyt Trude Dothan, a filiszteusok királynője

Szomorúan olvastam, hogy néhány nappal ezelőtt, 93 éves korában meghalt a filiszteusok egyik legnagyobb szakértője, Trude Dothan izraeli régészprofesszor. Az osztrák származású professzorasszony több könyvet és rengeteg cikket írt a filiszteus kultúráról és régészeti kutatásairól ebben a témakörben (sajnos magyarul tudomásom szerint semmi sem jelent meg tőle). Utóbbiakat rendszeresen közölte a Biblical Archaeology Review, az ő weboldalukon értesültem a tudós haláláról is. Remélem, egy szebb világban egyszer még beszélgethetünk vele... 

A magazin egyébként néhány korábbi, tartalmas cikket "Trudi nénire" való emlékezésül ingyenesen hozzáférhetővé tett, akit foglalkoztat a téma és jó az angolja, itt elérheti ezeket. 

Filiszteus szekér konverzió - II. rész

Az előző részben bemutattam a filiszteus szekerem alapjának összerakását. Azóta sok víz lefolyt a Dunán Jordánon, és beszereztem a hiányzó dolgokat a szekérhez. Ezért egy rövid cikket szentelek az összerakásnak, talpalásnak és alapozásnak.

Kánaán meghódítása I. rész - Csaták a Jordán keleti oldalán

A zsidó nép történelmének legnagyobb és legkülönlegesebb hadjárata kétség kívül az Ígéret földjének elfoglalása volt. Sokban hasonlíthatnánk a magyarok honfoglalásához ezt az eseményt, vagy számtalan más népvándorláshoz, amely a történelem során olyan sokszor, olyan sokféleképpen bekövetkezett. Mi teszi mégis különlegessé a többi között? Nos, ez a történelem első dokumentált, nagy méretű honfoglalása. Jelen cikkemben, és a folytatásában igyekszem összeszedni, hadtörténelmi és hadijátékos szempontból mit tudhatunk, és minek vehetjük hasznát ezzel az eseménnyel kapcsolatban.